A mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét és a versenyképességet látja a fő fejlesztendő területeknek Nagy István, aki szerint mennyiségi értelemben már vannak komoly eredmények, de jobb jövedelmezőséget kell elérni az agráriumban.

Az agrárminiszter szerint az idei év legfontosabb témája a Közös Agrárpolitika lesz, amelynek költségvetésén és részletszabályain egyaránt sok múlik. Idehaza a feldolgozottsági szint növelését, az öntözés fejlesztését és a generációváltás elősegítését tartja a legfontosabb feladatoknak a tárcavezető.

Tavaly nemcsak államtitkári pozícióból lépett elő miniszterré, hanem a tárca helyzete is megváltozott, hiszen a vidékfejlesztés területe visszakerült a minisztériumhoz. Milyen változást jelent ez?

Valóban, nemcsak a tárca életében, hanem az én életemben is nagy változás ez, hiszen mostantól minden agráriumot érintő ügyben én vagyok a felelős. Nagy feladat ez, ami számomra is új helyzetet jelentett. Azzal, hogy a vidékfejlesztés területe visszakerült a tárcához, a minisztérium teljessé vált. Hatékonyabban lehet működtetni a tárca egészét, és a vidék egészére lehet hatással a munkánk.

Hogyan értékelné a tavalyi évet a mezőgazdaság egészének szempontjából?

Tavaly a szántóföldi termelésben szinte minden növényi kultúra esetében az elmúlt öt év átlagát kis mértékben meghaladó termésátlagok születtek. Búzából 5,2 millió tonna került a tárolókba, árpából 1,1millió tonnát takarítottak be a gazdák. A repce 988 ezer tonnás termésmennyisége 5,2 százalékkal meghaladta az előző évi rekordszintet is. Az őszi betakarítású növényekre kedvezőtlenül hatott az augusztusi forró, aszályos időjárás, emiatt a napraforgó 1,8 millió tonnás termésmennyisége 3 százalékkal elmarad a 2017. évi rekordtól, de több éves összehasonlításban igen kedvezőnek számít.

Kukoricából 7,5 millió tonna került a magtárakba, ami 10 százalékkal meghaladja az előző évi szintet.

Szőlőből 550 ezer tonnát szüreteltünk, az alma termésmennyisége elérheti a 750 ezer tonnát, meggyből pedig 80-85 ezer tonna termett. Ezek a terméseredmények megközelítik a történelmi rekordokat. A szabadföldi zöldségtermesztésben növénykultúránként kü­­lönböző eredmények születtek. Jelentősen, 600 ezer tonna fölé emelkedett a csemegekukorica termésmennyisége, és növekedés figyelhető meg a paradicsom, a sárgadinnye, a zeller és a sárgarépa esetében is.

Az európai tejválság leküzdése óta, 2018 első kilenc hónapjában átlagosan 4 százalékkal volt magasabb a tej átvételi ára, mint 2017 hasonló időszakában. Sikerként értékeli az agrártárca, hogy az elmúlt években sikerült stabilizálni az állattenyésztés helyzetét. En­nek eredményeként a hazai vágóhidakon a baromfi vágása élősúlyban az idei év első három negyedévében 13,2 százalékkal emelkedett, ami mögött elsősorban a kacsa- és a libahús növekvő termelése áll. A sertésvágások 1,4, a szarvasmarhavágások 11 százalékkal bővültek.

A terméseredmények és egyéb mennyiségi számok tehát jók, ráadásul ma már évről évre kedvező adatokat közölhetünk. Van azonban egy fontos szempont, amiben még fejlődnünk kell, és ez a jövedelmezőség.

Ha 1 hektárra vetítve vizsgáljuk a gazdák jövedelmét, azt látjuk, hogy az az Európai Unió átlagának csupán 40 százaléka idehaza.

Ezen tehát lehet még javítani, ugyanakkor a folyamat már elindult. 2019-re látszanak majd a korábbi uniós pályázatok eredményei. Működni kezdenek a feldolgozásban a nyertes projektek, ami kimozdíthatja a magyar agráriumot a túlzottan alapanyag-termelő szerepből.

Többen remélik, hogy az új Közös Agrárpolitikában lesznek ilyesmire források. Mostanában azonban mintha csak a bizonytalanság lenne biztos a KAP terén. Mikorra kristályosodhat ki az új rendszer?

Őszintén remélem, hogy lesz precíziós gazdálkodásra vagy egyéb fejlesztésekre forrás és lehetőség, de az új KAP még valóban nagyon képlékeny állapotban van. Az Európai Bizottság javaslatát abban a formában, ahogy az asztalunkra került, egyetlen ország sem tudta támogatni, vagyis messze még a megállapodás.

Persze valahol ez a dolgok rendje, ilyenkor mindig ke­­mény viták zajlanak. Magyarország nagyon aktív szereplő abban, hogy átalakítsuk a javaslatot, és jobb kompromisszumot érjünk el. Ebben ráadásul már szövetségeseink is vannak, hiszen a visegrádi négyek, a Baltikum és a Balkán országai is hasonló elképzelésekkel rendelkeznek, mint mi. Ez már egy komoly összefogás, amihez még hozzávehetjük Franciaországot is, hiszen agrárkérdésekben általában egyet szoktunk érteni a francia kollégákkal.

Miközben már napirenden vannak az új támogatási szabályok, az alapvető kérdésről, a költségvetésről még nincs megegyezés. Ebben milyen eredményt lehet elérni?

A fő szempont persze az, hogy a brexit, egy nagy befizető távozása miatt kevesebb forrás lenne. Mi azonban úgy látjuk, hogy más területekről is lehetne még pénzt átcsoportosítani. Ilyenkor szakértői egyeztetések folynak minden szinten, mi pedig nyitottak va­­gyunk minden jó javaslatra. Főleg arra szeretnénk megoldást találni, hogy ne csökkenjen a Közös Agrárpolitika költségvetése. Ezen a téren egészen vad számok is napvilágot láttak, durva vágást ugyanakkor nem tudunk elfogadni. Magyarország már korábban világossá tette: arra is hajlandóak vagyunk, hogy többet fizessünk be a közösbe,

valamint a mostani költségvetési javaslatban több olyan pontot látunk, ahonnan forrásokat lehet átcsoportosítani mezőgazdasági célokra.

Időnként a KAP társadalmi támogatottsága is napirendre kerül, vagyis az, hogy szükség van-e egyáltalán ilyen mértékű Közös Agrárpolitikára. Ezzel kapcsolatban milyen álláspontok vannak a tárgyalóasztalnál?

Régóta vita van arról az EU-ban, hogy a Közös Agrárpolitikát fenn kell-e tartani. Az egyik álláspont szerint igen, mégpedig komoly forrásokkal, de van olyan nézőpont is, amely szerint a KAP helyett a versenyképességnek kellene döntenie, ezért a támogatásokra nincs szükség. Az így felszabaduló forrásokat az iparra és más területekre fordítanák, és mondják nem baj, hogy drágább lesz az élelmiszer, hiszen a lakosság végül jobban jár, mert meg tudja venni. Ez az egyébként kevéssé támogatott nézőpont szerintem téves, mert csapdahelyzetet teremt, nem szabad bedőlni neki. A KAP nélkül nemcsak a gazdák helyzete lenne rosszabb, de elnéptelenedő, elhanyagolt vidékekkel, környezetrombolással, fenntarthatatlan fejlődéssel is szembe kellene néznünk. A biodiverzitás, a környezetvédelem, az élelmiszerbiztonság, a fenntarthatóság közös ügyek, nem csak a gazdák érdekei. Ezért azt gondolom, hogy a Közös Agrárpolitika a legigazságosabb program, hiszen mindenki élvezi az előnyeit; minden európai polgár, nem csupán a termelők.

Mit tart a legnagyobb változásnak a most formálódó KAP esetében? Mi lesz a legnehezebb feladat?

Egy nagyon komoly újítás kiemelkedik a többi reformjavaslat közül: ezek szerint a tagállamoknak maguknak kellene meghatározniuk a célokat, ah­­hoz maguknak kellene indikátorokat társítaniuk, és igyekezni elérni a saját vállalásaikat. Ezek megvalósítását ellenőriznék aztán a monitoring során. Ez nagy felelősség, hiszen nagyon pontosan végig kell gondolni, hogy mit tudunk vállalni, amit aztán be is tudunk tartani. Ha ugyanis a saját céljainkat nem tudjuk elérni, szankciókkal, forrásmegvonással néznénk szembe. Ez tehát nagyon komoly kihívás és egyben egy gyökeresen új elem lenne a Közös Agrárpolitikában.

A hazai agráriumot sok kritika éri amiatt, hogy túlságosan hangsúlyos benne a növénytermesztés az állattenyésztés rovására. Mennyire látja ezt problémának, és esetleg elindult-e valamiféle kiegyensúlyozás a két terület között?

Az állattenyésztés és a növénytermesztés megbomlott egyensúlyának oka, hogy az agrártermékek kereskedelme globalizálódott, a termelés észszerűségét a piaci realitások határozzák meg. Emellett az unió támogatáspolitikai rendszere is a szántóföldi termelést részesíti előnyben. A kormány célja, hogy fejlessze az állattenyésztést, és ösztönözze a mind magasabb fel­dolgozottsági szintű agrár- és élelmiszeripari termékek előállítását.

Le kell számolni azzal az ideával, amely szerint Magyarország csak repcét, búzát, kukoricát és napraforgót termeszt. Volumenében valóban ezek a fő növényeink, de el kell ismernünk, hogy világszinten nem meghatározó a magyar termelés. Más ágazatokra is figyelnünk kell ezért, például az állattenyésztésre, vagy akár a szántóföldi zöldség- és gyümölcstermesztésre.

Meglepő tény, hogy a Magyarországra legnagyobb mennyiségben behozott agrártermék a sárgarépa és más zöldségek. Mi indokolja ezt? Úgy gondolom, hogy amennyiben javulnak a jövedelmezőség viszonyai, a hazai termelők is jobban, többféle terméket előállítva tudnak működni.

Hogy látja, mit lehet tenni a hazai gazdatársadalom elöregedése és a munkaerőhiány ellen? Hogy lehetne több embert bevonni a mezőgazdasági termelésbe?

Nagyon fontos feladat a gazdálkodói generációváltás elősegítése. Számos intézkedést kell megtennünk a jövőben ahhoz, hogy a vidéki életformát fenn tudjuk tartani, illetve, hogy a fiatalokat az agráriumhoz tudjuk kötni,ezért programot kívánunk indítani a generációváltás ösztönzése és megkönnyítése érdekében. Dolgoznunk kell a gazdaságátadással kapcsolatos jogszabályi környezet egyszerűsítésén.

Továbbá együtt kell működnünk a szakmai szövetségekkel, hogy a lehető legtöbb, már bevált programot támogathassuk. Meg kell tennünk mindent az Agrárminisztérium szakiskoláinak fejlesztéséért, és biztosítanunk kell azt is, hogy a fiatalok külföldön is tapasztalatot szerezzenek és hazahozzák a nemzetközi jó gyakorlatokat. Ezért a következő Közös Agrárpolitika tárgyalásai során kiállunk a fiatal gazdálkodói Erasmus program kialakításáért, ebben szerencsére a nemzetközi fiatalgazda-szervezet, a Ceja és hazai tagszervezete, az Agrya is partnerünk.

Régi probléma az öntözésfejlesztés kérdése is, ezen a téren minden szereplő lát előrelépési lehetőséget. Mit tud tenni a tárca ennek az előmozdítására?

A mezőgazdasági vízgazdálkodásban jelenleg egy korszakváltás történik. A kormány már döntött az öntözési infrastruktúra fejlesztéséről, amelynek értelmében a Belügyminisztériumhoz tartozik majd a vízügyi mérnöki munka, a csatornák és a víz elvezetése a termőföld határáig. Az Agrárminisztérium felel majd az öntözés jogszabályi és technológiai feltételeinek megteremtéséért. A területre 2030-ig összesen 170 milliárd forint jut. Ehhez jönnek még az uniós támogatások. A szóban forgó források felhasználásának ütemezésére az AM és a NAK közösen tesz javaslatot. Számos tervünk van, például öntözési ügynökség létrehozása, az aszálykezelés és a mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer összekapcsolása, illetve a vízgazdálkodási képzések tekintetében.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság